„Minden betegnél el lehet érni azt, hogy az életmódja javuljon, könnyebben tudjon élni. Van, akinél el lehet érni, hogy bottal megtanul járni, egy másiknál, hogy önállóan tudjon étkezni vagy ki tudjon szállni a tolókocsiból, van, aki később önállóan el tudja látni magát a fürdőszobában. Nem elég, ha a beteg megtanul járni, hanem meg kell tanulnia elvégezni azokat a napi tevékenységeket is, amelyek abban segítik, hogy jobban be tudjon illeszkedni a közösségbe. A szülők számára nagy dolog, ha otthon tudják hagyni a gyereket, mert el tudja látni magát.
A központi idegrendszer sérülése hátterében sok esetben születéskor adódó problémák állnak, vagy méhen belüli fertőzés, vírusfertőzés, születéskori agyvérzés stb., míg felnőttek esetében agyvérzés, infarktus, embólia, baleset. Csuka Pál elmondta, hogy a fejlesztés a határon túliak számára ingyenes, egyébként ez az egyik legdrágább terápia, mégis a világ negyvennyolc országában ott vannak.
Pető András (1893–1967) orvos-gyógypedagógus egyedülálló gyógymódjának alapgondolata az volt, hogy idegrendszerünk a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével, és ezek a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók. Ezért nevezte el módszerét „konduktívnak”, amely latin eredetű kifejezés, jelentése rávezetés. Pető András professzor a gyermekek fejlesztése mellett nagy hangsúlyt helyezett a diszfunkciós felnőttek rehabilitációjára is. A konduktív pedagógia egyik legfontosabb célkitűzése —függetlenül az életkortól — az, hogy tanulni tanítson, azaz a tanulási képességeket fejlessze.”
A foglalkozásokon való részvételt megelőzi az első tanácsadás. A konduktív nevelés (vagyis a Pető-módszer) a konduktor személyéhez fűződik. További információ és elérhetőség az alábbi plakáton található.